Az önvédelem és a bosszú viszonya

Egy sikeres önvédelmi helyzet feloldása után a korábbi célpontban megjelenhet a bosszúvágy, hogy a szükségesnél jobban, többet ártson az ártalmatlanított támadójának. Itt most nem arra gondolok, amikor a védekezés, illetve visszatámadás mértéke nincs arányban az elszenvedett támadás mértékével, hanem arra, amikor a hatástalanított agresszort tovább, indokolatlanul és indulatvezérelten bántják. Ez fakadhat a felgyülemlett érzelmek, stressz levezetéséből vagy nevelési célzatból is. Ez egy átérezhető jelenség, a sértett igazságérzet munkálkodik a korábbi célpontban, a talio-elv (szemet szemért) miatt úgy érzi, hogy jogosan áll bosszút a támadón, mert az megérdemli, ő (mármint a korábbi célpont) igazságot tesz. Önvédelmi oktatókként fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy az igazságszolgáltatás nem a mi feladatunk. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy adott esetben az igazságszolgáltatási rendszerszerünk nem elégíti ki az igazságérzetünket, ha úgy érezzük, hogy a korábbi támadónk megússza.

Apaként szívem szerint kezdésnek én is páros lábbal ugrálnék annak a fején, aki bántja a családomat, de önvédelmi oktatóként azt mondom, hogy a mi célunk és feladatkörünk a támadó ártalmatlanítása; az igazságszolgáltatás állami feladat. Eltekintve a társadalmi szerződés kérdéskörétől, van egy praktikussági vetülete annak, hogy miért tanácsolt csak ártalmatlanítani a támadót és nem elmenni az önbíráskodásig: mert az önbíráskodás büntetőjogi kategória.

Hosszútávon sok kellemetlenség származhat abból, ha önbíráskodás miatt ügye lesz az embernek, még akkor is, ha nem ítélik el emiatt; ha elítélik, akkor főleg. Egy ilyen eljárás elég sok időbe, pénzbe, energiába és érzelmi megterhelésbe kerülhet, amit az ember józanul gondolkodva nem szívesen vesz a nyakába csak azért, hogy egy támadóval szemben igazságot szolgáltasson. Hosszútávon, elvontabb értelemben is védd meg magad a bajtól, ne önbíráskodj. (Vagy ha mégis, akkor tüntesd el a bizonyítékokat, hogy ne találjanak meg! :) )

András

A feniteket kiegészíteném még egy gondolattal, ami elsősorban a családapáknak szól. Sajnos nem ritka, hogy egy ragadozó azért ússza meg tettét, és azért maradhat titokban a szörnyű támadása, mert a családi fél az apa reakciójától: "Apádnak el ne mondd, mert kinyírja!"

A családnak védelmezőre van szüksége, nem bosszúállóra. Ha pedig börtönben ül az ember önbíráskodásért, akkor nem tudja sem megvédeni a családját, sem támogatni, jelen lenni fontos alkalmakkor, családi ünnepeken. Lehet, hogy az ember úgy érzi, akkor is megéri, de érdemesebb inkább megkérdezni a családot, minek örülnének jobban: egy elítélt harcosra, vagy egy jelenlévő, támogató szülőre?

Így az is fontos, hogy a család ne egy indulatvezérelt, potenciálisan erőszakos, bosszút kereső embernek lásson minket, hisz akkor inkább nem szól, ha valami történt. Ha viszont tudják, hogy civilizált ember módjára tudunk szembenézni a civilizálatlan viselkedéssel, tragédiával is, akkor nem félnek jelezni, hogy baj történt, és akkor tehetünk azért, hogy a bűnös valóban az igazságszolgáltatás elé kerüljön.

Gergő